Szegfűszeg
Tartalmazza: illóolaj, flavonoidok, cserzőanyag, fahéjsav-származékok, triterpén, oleánolsav, kratégolsav, szterolglükozid
Általános erősítő, vitalizáló, hányinger csillapító, memória javító
Emésztés: Puffadás, teltségérzet, hasi görcsök, hányinger enyhítése, étvágyjavítás, székrekedés.
Fájdalomcsillapítás: Fogfájás, ínygyulladás, fejfájás, ízületi és reumatikus fájdalmak.
Megfázás: Köhögés, torokfájás, orrdugulás, nyákoldás, fertőtlenítés.
Immunerősítés: Antioxidáns tartalma miatt támogatja a szervezet védekezőképességét.
Stresszoldás: Nyugtató hatású, segíthet a pihentető alvásban.
Cukorbetegség: Javíthatja az inzulinérzékenységet, csökkentheti a vércukorszintet (kutatások szerint).
Külsőleg: Kiválóan használható ecsetelőként fogínyvérzés esetén. A szegfűszeg olajából készült öblögető segít a garat gyulladásos elváltozásainak gyógyításában. Régebben helyi érzéstelenítőként is felhasználták.
A nyálkahártyára irritáló hatással lehet a hígítatlan szegfűszegolaj! Tilos a fogyasztása terhes és szoptató nők számára! Túlérzékenység és allergia alakulhat ki a használata során!
Magyar forrásban először 1783-ban olvasható füszerszám szegfü alakban. Európában is megjelent a középkorban, bár először csak fűszernövényként alkalmazták, és gyógyító képességét csak később fedezték fel. 5000 évvel ezelőttre tehető az első felhasználása, ugyanis a szegfűszeg arról volt híres, hogy kiváló afrodiziákumként szolgál. Az ókori Kínában például gyakran rágtak szegfűszeget a szájszag elfedésére az erotikus kalandok előtt. A kínai orvosok azonban alkalmazták gyógyszerként is emésztési zavarok és gombás fertőzések kezelésére. A XII. századi kiváló herbalista és rendfőnöknő, Hildegard von Bingen is ajánlotta a szegfűszeget köszvény kezelésére. Rendkívül drága luxuscikknek számított, az 1600-as években a hollandok halálbüntetést mértek azokra, akik csempészni szerették volna ezt a fűszernövényt.